Ma kisebb tömeg alakult ki az egyik metrómegállóban, a mozgólépcső tetejénél. Felértem, és láttam, hogy a másik "sávban" egy fiatal srác próbált bliccelni, de az ellenőrök szó szerint fülön csípték.
Az egyik ellenőr (férfi) a karjánál fogva tartotta vissza a fiút attól, hogy elmenjen. Kiabált vele, hogy adja oda az igazolványait. Néhányan közelebb mentek, és vitába szálltak az ellenőrökkel. Egy idősebb nő fennhangon sápítozott, hogy maguknak nincs joguk egy másik emberhez hozzáérni. Egy magas, szemüveges fickó pedig medvehangon ismételgette, hogy engedjék már el, engedjék már el.
Sokan álltunk körülöttük, és vártuk, hogy mi lesz. Arra gondoltam, ha nem engedik el, én is kiabálni kezdek, vagy valami. Azt hiszem, akik még ott voltak, mind inkább felbőszülten figyelték az eseményeket, semmint kíváncsiságból.
Végül elengedte az ellenőr a srácot, és még üvöltözött egy sort annak a sápítozó nőnek, hogy nem maga itt az ellenőr, vén kurva!
Egyáltalán nem támogatom a bliccelést, és a fiú igenis fizethetett volna. De az már sokszor le lett sakkozva, hogy az ellenőrök nem rángathatnak, vagy tarthatnak vissza senkit. Rendőrt hívhatnak, igen. De a büntetést nem szabhatják úgy ki, hogy közben valakit korlátoznak a személyes szabadságában. (Aki tudja, hogy vétett, és mi a megfelelő, társadalom által elvárt kompenzáció, az úgysem fut el. Más kérdés, hogy erről felelősségvállalásról milyen kép él a magyarokban.)
Elgondolkodtató, hogy az emberek valószínűleg csak azoknak a dolgoknak a jogi hátterével vannak nagyjából tisztában, amelyek a mindennapjaikat ennyire közelről érintik. Van rengeteg olyan dolog, amivel nem foglalkozunk túl gyakran, ezért azt sem tudjuk, a hatóság hogyan járhat el velünk szemben.
Lehet, hogy van pár dolog, amiben úgy korlátoznak, ahogy nem is szabadna. Ami miatt számon lehetne kérni a hatóságot, az államot...
Utolsó kommentek